Álmok

Úgy döntöttem, leírom, mikor mit álmodtam. Pontosan nem tudom, miért, de úgy érzem, egyszer még jól jön majd, hogy összegyűjtöttem őket...

2010. 09. 30.

Ismét patkányokkal álmodtam, de most nem csak egy volt, hanem sok száz. Mindenhol ott voltak, az udvaron, a lakásban, az ágyban, sőt, az ágyneműhuzat alatt is. Az előző éjszakához képest most nagyon zavartak, menekültem előlük, de hiába mentem bárhová, mindenhol ott voltak.
Aztán egy jött egy ismerős (nem tudom, ki lehetett, de ismertem), és azt mondta, hogy a patkányok csak akkor mennek el, ha mi elmegyünk innen. És ha már jó ideje nem lesz mozgás a házban, ők is elköltöznek.
A helyszín egyébként most teljesen ismerős volt, a nagymamámék kb. 8-10 évvel ezelőtt eladott háza. Falun, a déli országhatár közelében.

2010. 09. 29.

Egész éjjel patkányokkal küzdöttem. Illetve csak eggyel. Egyedül voltam egy lakásban, ami a sajátom volt, de teljesen más, mint a mostani lakásunk. Leginkább a fehér dominált benne, fehér falak, fehér bútorok, fehér ajtók. Esetleg még világosszürke árnyalatokra emlékszem.
És ebbe a lakásba bejött egy patkány. Semmivel nem foglalkozott, sehová nem nézett, rohant egyenesen felém, és a lábfejembe kapaszkodott. Én a nyakánál megfogtam a bőrét, felkaptam, és kidobtam a lakásból, de nem tudtam elég gyorsan becsukni az ajtót. Akárhányszor kidobtam, a patkány újra bejött, és harapott: vagy a kezembe, vagy a lábamba. Nem fájt igazán, csak néztem a kezemen a sebhelyeket, és arra gondoltam, hogy ha így haladunk, lassan kiharap egy részt a kezemből. Meg hogy mit csináljak, hogy mire a gyerekek hazaérnek, végre el tudjam tüntetni innen.
Aztán az álmom közepén (kb. 30x-i patkánykidobás után) egyszer csak felébredtem, és másfél óráig képtelen voltam visszaaludni.

2010. 09.09.

Álmomban a férjem közölte, hogy költözünk. Németországba. És én nem tiltakoztam, sőt: leginkább egyet értettem vele. És nekiálltunk szervezkedni, intézni a szükséges dolgokat.

(Ez csak azért fura, mert nem akarunk költözni, külföldre meg végképp. A téma valószínűleg onnan jött, hogy Vince egyik csoporttársa idén már nem jár velük, mert augusztusban kimentek Skóciába. És az egyik anyukával erről beszélgettünk a szülőin. Németország meg onnan jöhetett, hogy L. tegnap este jött haza, hétfő óta kint volt.)

2010. 09. 08.

Az éjszaka nyelvvizsgáztam. Angolból és oroszból egyszerre. És bár álmomban is tudtam, hogy e két nyelvből már van nyelvvizsgám, mégis: a valóságnak megfelelő szintű vizsgát újra megcsináltam. Egyszerre, egy időpontban. Egy halványzöld asztallapos iskolapadban ültem. Még arra is emlékszem, hogy június eleje volt, és azt mondták, az írásbeli rész eredményét június 17-én tudjuk meg. A vizsga végén ott felejtettem a teremben a nagy szótáraimat. Aztán keresni kezdtem, a portástól kérdeztem, nem találták-e meg, nem adta-e le valaki véletlenül. Megismerném, beleírtam a nevem...
A portás elvitt valami hátsó raktárrészbe, ahol egy ovis öltözőszekrény-féleség felső polcán megtaláltam a szótáraimat. Határozottan emlékszem az angol szótáram kék, és az orosz szótáram jellegzetes bordós-mályvás színére.
És álmomban is tudtam, hogy most a német nyelv lenne aktuális, és el is mondtam ezt párszor. Illetve inkább csak úgy mellékesen megjegyeztem, és aztán nyugodt lélekkel nekiálltam az orosz vizsgának.