Pulzusszámlálás

Kisebbik lányom tegnap egy papírlapot lobogtatva jött ki a suliból:  kötelező évenkénti egészségügyi szűrővizsgálat szülőknek szóló, eredményközlő lapja volt a kezében.
Alapvetően minden rendben, de egy dolog azért nem hagy nyugodni: a 118/76-s vérnyomásához 107-s pulzus társul.
Nem sok ez egy kicsit? Jó, persze, izgult, ezt figyelembe vesszük, de akkor is. Itthon is 100-t számoltunk neki, pedig itt mi mértük, és még fehér köpeny sem volt rajtunk.

Szóval ma a saját tarisznyám egészségügyi vonatkozású tartalmának bővítése lesz a feladatom. És egy aggódó 9 éves megnyugtatása...

Miért vannak itt a rendőrök?

Tegnap délután lezárt parkoló, és hat rendőr fogadott gyerekeim iskolája, illetve óvodája előtt.

Kicsit meglepődtem. Azt ugyan tudtam, hogy rendezvény van az iskolában, de rendőrökre azért nem számítottam.
Aztán kiderült, hogy aggodalomra nincs ok, semmi rendkívüli nem történt. Mindössze annyiról volt szó, hogy a Nemzeti Iskolafelújítási Program keretében nyert támogatási összegből a nyár folyamán megszépült intézményünk hivatalos átadásán néhány prominens személy (miniszteri rangban) is megjelent.
Rájuk kellett ennyire vigyázni.

Mindenesetre az érintett intézménybe járó, vagy szimplán csak a környéken lakó gyerekek szüleinek nagy többsége - hozzám hasonlóan - minden bizonnyal szembesült a címben szereplő kérdéssel.
S a vacsora-témánk is meglett: mégis, kik azok a miniszterek? Mit csinálnak? Miért vigyáz rájuk rendőr?
És - mikor már azt hittem, hogy kiveséztük a témát, és már hosszú percek óta másról beszélgettünk - nagyobbik lányom feltette az őt per pillanat leginkább érdeklő bónuszkérdést:
- Anya, és a minisztereknek van főnöke?

Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes

Még gimnazistaként olvastam ezt a könyvet. Emlékszem, tetszett, és olvasás közben, bizonyos részekhez érve vigyorogva konstatáltam, hogy igen, igen, én is pont így gondolom.

Néhány év eltelt azóta - olyannyira, hogy már a legkisebb gyerekem gimnáziumi tanulmányainak elkezdése is kevesebb év múlva esedékes, mint ahány éve én érettségiztem - , mégis egyre gyakrabban szembesülök a szóban forgó könyv címében elrejtett igazsággal.

És gondolkodom. Hogy miért van az, hogy a valódi életre nevelés az óvoda, de legkésőbb az alsó tagozat befejezésével lezárul? A felső tagozatba lépő 10-11 évesek már vajon mindent tudnak, ami a gyakorlati élethez szükséges? Olyannyira, hogy iskolai oktatás és nevelés címén bőven elég ha álmukból felkeltve is fújják a másodfokú egyenlet megoldóképletét, a zöngés-zöngétlen mássalhangzó-párokat, és az egyiptomi istenek nevét, feladatkörét?

Tényleg nélkülözhetetlen útravaló adalék abban a bizonyos pogácsában a gúla térfogatának kiszámításához használt képlet? És valóban nem szükséges például az adásvételi szerződés formájának, tartalmának, lényegének ismerete?

Valami nagy különbség egészen biztosan van a két dolog között, mert az utóbbi olyannyira nem lényeges, hogy egyáltalán nem is tanítják. Pedig lakást/házat/autót/nyaralót/akármit mindenki vesz legalább egyszer az életben. (Én meg, azt hiszem, tartok egy közvélemény-kutatást rokoni, ismerősi körben, hogy vajon hány ember használta tanórán kívül bármikor is a gúla térfogatszámításának képletét).

Családi matematika

Ahogy a matematikában, azon belül pedig a szöveges feladatok megoldásában jártas lányom mondaná, most felírjuk az adatokat.

Adott tehát egy család:

Összlétszám: 5 fő

A család összetétele: apa, anya, 3 gyerek

Gyerekek nemek szerinti megoszlása (kor szerint csökkenő sorrendben): lány-lány-fiú

Gyerekek születési éve: 1999., 2001., 2006.

A példa a következő:

A már messze nem kisbaba, és még messze nem felnőtt, viszont épp a cseppet sem problémamentes kiskamasz-korba érkező leánygyermekek, illetve a minden kétséget kizáróan az erősebbik nemre jellemző mentalitással és szokásokkal rendelkező fiúgyermek emberré faragása. És életre nevelése.

A feladat beadási határideje pontosan nem meghatározható, de teljesen biztos, hogy minden nappal közelebb van.

Megoldókulcs nem áll rendelkezésre, és az eredmény is sokféle lehet: bizonyos hibahatáron belül számtalan megoldás elfogadható.

Mi a tarisznyakészítés mellett döntöttünk. Azon vagyunk, hogy lehetőség szerint minden benne legyen, de legalábbis minél kevesebb dolog hiányozzon a tarisznyából ahhoz, hogy gyermekeink önálló, döntésképes, kiegyensúlyozott és boldog felnőtté válhassanak.