Boldog karácsonyok

Annyiszor megállapítottam már, hogy a világ nem változik. A szerepek ugyanazok maradnak, csak a generációk cserélődnek.
Karácsony másnapján ismét igazolva láttam ezt az elméletem, mikor lent, a nappaliban Dóri a Viva TV-n futó legújabb kilppeket tanulmányozta, fent, a szobájában Lilla az új CD-jét hallgatta, Vince pedig egy Thomas-os mesét nézett a neten.
Én meg elégedett mosollyal megállapítottam, hogy mindenki boldog, és igyekeztem annyi ajtót becsukni, amennyit csak lehetett. Hogy bármerre menjek is a lakásban, egyszerre csak egyféle zenét halljak.

Eszembe jutottak a 20 évvel ezelőtti karácsonyok. Pont ilyenek voltak. Csak akkor én ültem a becsukott ajtók túloldalán.

Húsvét

Ez a húsvét úgy múlt el, hogy igazán észre sem vettem, hogy ünnep van.

Azért, mert egy épülő-szépülő, de azért még erősen félkész nyaralóban mindig van munka.  Húsvétkor is.
Azért, mert egy félkész nyaralóban az ember nem veszi fel a legszebb ruháját. És bár nem ezen múlik az ünnepi hangulat, azért mégiscsak nehéz melegítőben ünneplőbe öltöztetni a lelket.
Azért, mert a szerda erősen közelít, az idő egyre jobban szorít, és én minden percet kihasználtam, amit lehetett.
Azért, mert az idő is olyan semmilyen volt. Igaz, nem esett, de azért nem volt igazi tavasz sem. Nem sütött a nap. És a napsütés nekem nagyon hiányzott.

Most valahogy nem adtuk meg az ünnep hangulatát. Én legalábbis nem éreztem.

Jövőre másképp csináljuk.