Annyiszor megállapítottam már, hogy a világ nem változik. A szerepek ugyanazok maradnak, csak a generációk cserélődnek.
Karácsony másnapján ismét igazolva láttam ezt az elméletem, mikor lent, a nappaliban Dóri a Viva TV-n futó legújabb kilppeket tanulmányozta, fent, a szobájában Lilla az új CD-jét hallgatta, Vince pedig egy Thomas-os mesét nézett a neten.
Én meg elégedett mosollyal megállapítottam, hogy mindenki boldog, és igyekeztem annyi ajtót becsukni, amennyit csak lehetett. Hogy bármerre menjek is a lakásban, egyszerre csak egyféle zenét halljak.
Eszembe jutottak a 20 évvel ezelőtti karácsonyok. Pont ilyenek voltak. Csak akkor én ültem a becsukott ajtók túloldalán.
2010. december 27., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése