Talán. A tegnapi nap sírós hangulatban telt, Vince gyakorlatilag egész nap az ölemben ült, úgyhogy a családtámogatási ellátások ügyintézése tárgyában akár ő is vizsgázhatna helyettem.
Ma reggelre még jöttek ki újabb pöttyök, de már kevesebb. Az összlétszámot jelen pillanatban olyan 300-ra saccolom.
Ma még lázasan kelt, de lázcsillapítóval gyorsan lement neki, már órák óta láztalan, újra jókedvű, sőt, eszik is. Ez, ahhoz képest, hogy tegnap gyakorlatilag semmit nem evett, nagyon jó jel.
A viszketés egyelőre nem vészes, nem bánnám, ha nem is lenne rosszabb.
Dóri ma reggel két éveseket is megszégyenítő hisztit rendezett, mert nem engedtem az őszi-tavaszi kabátjában iskolába. Fáj ugyan a torka és az orra is folyik, de ő nem fázik vékony kabátban. Értsem már meg, hogy nincs is hideg...
Lehet, hogy nem is szakadt reggel a hó, csak az érzéki csalódás volt, amit láttam?
2010. december 3., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése