Időmilliomos lettem

Azt hittem, másfél hónapnyi folyamatos pörgés után másra sem vágyom majd, mint némi nyugalomra, és az első "szabadnapomon" semmit nem csinálok, csak lógatom a lábam.

Ehhez képest ma rádöbbentem, hogy nem vagyok gép, mert hiába kerestem magamon a kikapcsoló, vagy legalább a tempófelező gombot, nem találtam meg. Így estére már kezdek kicsit lassulni, de reggel még simán hoztam az elmúlt hetekben szükséges ügyintézési és gondolkodási sebességet.  Negyed 8-kor kiürült a ház, én pedig nekiültem, és összeírtam - nem lett rövid... - az "elmaradt teendők" listáját. Délután 3-ra a lista minden pontjában történt előrelépés. Van, amit be is fejeztem, van, ami még csak félig van kész - mert felgyorsult életmód ide vagy oda, fogszabályozni például továbbra sem tudok, - de már van időpontunk, és a suliból is elkértem aznapra Lillát.
A karácsonyi ajándékok kitalálásában is sokat haladtam. Még mindig vannak homályos pontok, de már nem félek attól, hogy idén idő hiányában elmarad az ajándékbeszerzés.

Másfél hét van karácsonyig. Szinte ugyanannyi, mint mondjuk tegnap reggel, de a tegnap reggeli érzéseimmel ellentétben ezt most hirtelen rengeteg időnek érzem. Komolyan megdöbbent, hogy ugyanazt az időtávot 24 óra alatt mennyire másképp ítélem meg. Néha a saját érzéseimet sem tudom követni, úgyhogy jobb, ha nem is csodálkozom azon, ha mások sem mindig értik, mi zajlik épp bennem.