Hazaköltöztem

Tegnap óta hivatalosan is újra itthon lakom, és ez, - sok-sok évnyi papíron ide-oda költözgetés után - most határozottan jó érzéssel tölt el. Végre nem fogom folyton eltéveszteni az állandó lakcímem - a különböző ügyintézők legnagyobb csodálkozására.

Vince jól van, szombat óta kutya baja, eszik, játszik, (értsd: ugrál, rohangászik, kardozik, focizik, és más hasonló, igazi, lakásba való dolgokat csinál), és egész nap énekel. A pöttyök múlnak, már a harmaduk szinte el is tűnt. Persze még így is van belőlük bőven, de azon túl, hogy varasak és nem túl szépek, semmi baj nincs velük.
Egyetlen egyet sem vakart el, és összesen két nap volt nehezebb, úgyhogy így utólag azt mondom, jó, hogy túl vagyunk rajta, garantáltan egy életre.

Az én fejem felett meg csapkodnak a hullámok, de már hamarosan itt a hétfő (nem is tudom, emiatt nevessek vagy sírjak), és utána talán egy fokkal könnyebb lesz.