Az éjszaka például nyelvvizsgáztam. Angolból és oroszból egyszerre. És bár álmomban is tudtam, hogy e két nyelvből már van nyelvvizsgám, mégis: a valóságnak megfelelő szintű vizsgát újra megcsináltam. Egyszerre, egy időpontban. Egy halványzöld asztallapos iskolapadban ültem. Még arra is emlékszem, hogy június eleje volt, és azt mondták, az írásbeli rész eredményét június 17-én tudjuk meg. A vizsga végén ott felejtettem a teremben a nagy szótáraimat. Aztán keresni kezdtem, a portástól kérdeztem, nem találták-e meg, nem adta-e le valaki véletlenül. Megismerném, beleírtam a nevem...
A portás elvitt valami hátsó raktárrészbe, ahol egy ovis öltözőszekrény-féleség felső polcán megtaláltam a szótáraimat. Határozottan emlékszem az angol szótáram kék, és az orosz szótáram jellegzetes bordós-mályvás színére.
És álmomban is tudtam, hogy most a német nyelv lenne aktuális, és el is mondtam ezt párszor. Illetve inkább csak úgy mellékesen megjegyeztem, és aztán nyugodt lélekkel nekiálltam az orosz vizsgának.
Nem tudom, miért, de én minden éjjel álmodok. Általában összefüggő történeteket, és szinte mindig emlékszem is másnap reggel rájuk. Időnként az is előfordul, hogy az éjszakai álom rányomja a bélyegét a másnapi hangulatomra. És nagyon gyakran van olyan is, hogy reggel, vagy másnap délelőtt újra bevillan egy álombeli kép, pont ugyanúgy, mint éjszaka, és a kép közepén nagyon erősen virít egy szín. A környezet színe semleges, vagy legalábbis egyáltalán nem emlékszem rá, de az az egy tárgy nagyon színes, és nagyon erős a kontraszt. Most épp a két szótár virított... Meg a zöld iskolapad.
Még soha nem írtam le, miket álmodok, és elmondani is csak ritkán szoktam. De mostantól lehet, hogy feljegyzem őket. Lehet az álmoknak bármi jelentőségük?
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: álmok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: álmok. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. szeptember 8., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)