Lelki hullámvasút volt ez a hét. Tettem a dolgom, sorra pipáltam ki a listán a feladatokat, de a vizsga után érzett nagy megkönnyebbülés fáradtságba csapott át, és semmire sem vágytam (vágyom) jobban, mint egy kis lelki simogatásra. Arra, hogy legyen egy pici idő, amikor senki és semmi nem fontos, csak én. És az, amit érzek.
Ehelyett kívánságokat lestem, ünnepségekre rohantam, versenyt futottam az idővel, és persze simogattam mások lelkét. Mert annak, hogy az én lelkem rendben legyen, legelső és legfontosabb feltétele az, hogy a körülöttem lévők lelke rendben legyen. De azért néha szeretnék én is sorra kerülni...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése