Természetesen nekem is van... Hogy mit rejt? A blog ebbe enged bepillantást. És egy picit abba, hogy én mit teszek a gyermekeimébe...

2010. február 17., szerda

Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes

Még gimnazistaként olvastam ezt a könyvet. Emlékszem, tetszett, és olvasás közben, bizonyos részekhez érve vigyorogva konstatáltam, hogy igen, igen, én is pont így gondolom.

Néhány év eltelt azóta - olyannyira, hogy már a legkisebb gyerekem gimnáziumi tanulmányainak elkezdése is kevesebb év múlva esedékes, mint ahány éve én érettségiztem - , mégis egyre gyakrabban szembesülök a szóban forgó könyv címében elrejtett igazsággal.

És gondolkodom. Hogy miért van az, hogy a valódi életre nevelés az óvoda, de legkésőbb az alsó tagozat befejezésével lezárul? A felső tagozatba lépő 10-11 évesek már vajon mindent tudnak, ami a gyakorlati élethez szükséges? Olyannyira, hogy iskolai oktatás és nevelés címén bőven elég ha álmukból felkeltve is fújják a másodfokú egyenlet megoldóképletét, a zöngés-zöngétlen mássalhangzó-párokat, és az egyiptomi istenek nevét, feladatkörét?

Tényleg nélkülözhetetlen útravaló adalék abban a bizonyos pogácsában a gúla térfogatának kiszámításához használt képlet? És valóban nem szükséges például az adásvételi szerződés formájának, tartalmának, lényegének ismerete?

Valami nagy különbség egészen biztosan van a két dolog között, mert az utóbbi olyannyira nem lényeges, hogy egyáltalán nem is tanítják. Pedig lakást/házat/autót/nyaralót/akármit mindenki vesz legalább egyszer az életben. (Én meg, azt hiszem, tartok egy közvélemény-kutatást rokoni, ismerősi körben, hogy vajon hány ember használta tanórán kívül bármikor is a gúla térfogatszámításának képletét).

Nincsenek megjegyzések: