Valamelyik nap belepillantottam középszintű magyar és történelem érettségi kérdéssorába. És ledöbbentem.
Nagyon sokat változott a rendszer, nekem legalábbis egészen más emlékeim vannak a dologról. Minimális tárgyi tudással le lehet most érettségizni. Ha az ember megtanult olvasni, fogalmazni, és megérti az írott szöveget, nagy baja nem lehet. Annak idején ez nem így volt. Vagy legalábbis nem ennyire így. (Igaz, most számoltam ki, hogy legidősebb gyermekem épp harmadannyi idő múlva fog érettségizni, mint amennyi ideje én leérettségiztem. Tehát lehet, hogy szimplán csak rosszul emlékszem.)
Mindenesetre a kérdéseket láva elképzelhetetlennek tartottam, hogy van olyan ember, aki ezt nem tudja megoldani. Aztán L. egyetlen mondata - "Gondolj az ügyfeleitekre, hányan tudnák közülük megoldani szerinted?" - rögtön világossá tette, hogy igen, mégis vannak olyan emberek.
Amíg nap mint nap hozzák be a különböző hivataloktól kapott leveleiket, hogy magyarázzuk már el, hogy mit írnak, mert fogalmuk sincs, ők ebből egy szót sem értenek, amíg nem tudják kitölteni a nyomtatványokat, nem tudják, hogy kell nyomtatott betűkkel írni, amíg képtelenek egy kérelem megírására, és bár diktálom, hogy mit írjanak, és próbálom a ts-eket is hangsúlyozni, mégis szemrebbenés nélkül leírják, hogy "folyósíccsák", és amíg van olyan ember, aki három X-et ír az aláírása helyére, addig tényleg jelent valamit az érettségi bizonyítvány megszerzése.
Valóban vannak, akik olvasni, fogalmazni, és szöveget megérteni sem tudnak. Sajnos nem is kevesen.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Nagyon sok hasolóságot találtam kettőnk között, sok bejegyzésedet mintha én írtam volna. Ugyan négy lányom és egy fiam van, de az már szinte mindegy, hogy három vagy öt. Én is folyton időhiánnyal kűzdöttem, mindig lelkiismeretfurdalásom volt,hogy nem tölthetek elég időt a gyerekekkel.
Az én gyermekeim már felnőttek, ezért merem azt mondani, hogy ha jó alapokat adunk a gyerekeknek, becsületre, felelősségvállalásra, az "állapotbeli kötelesség"-re tanítjuk őket (és magunk is így cselekszünk), bármennyire zűrösek a kamaszévek, végül újra visszakapjuk a tisztelettudó, törekvő, okos - és az ésszerű "pórázért" hálás - gyermekünket.
Nektek is ezt kívánom tiszta szívemből, szeretettel: Márti
- és továbbra is olvasni foglak
Kedves Névtelen!
Örülök, hogy ide találtál, és köszönöm a megerősítést, a biztatást.
A hasonlóságról pedig csak annyit, hogy a keresztnevünk is ugyanaz:)
Megjegyzés küldése