Áll a bál

Merthogy itt a farsang.

A Lilláé múlt pénteken volt, az első felvonáson tehát már túl vagyunk. Két hétig gondolkodott, hogy mi legyen, mert kutya, cica, nyuszi és egyéb állat már nem akar lenni, ahhoz már túl nagy. A királynőről, hercegnőről ne is beszéljünk. Ő tulajdonképpen már nem akar semminek beöltözni, viszont a farsangra menni akar, mert az jó buli. A bökkenő az, hogy belépés csak jelmezben... Szóval beöltözni muszáj, de olyan legyen a jelmez, hogy könnyen levehesse, és utána normális ruhában bulizhasson. Természetesen én kaptam a nemes feladatot, hogy kitaláljam, mi legyen, és meg is valósítsam az ötletet.

Néhány nap gondolkodás után jött egy sugallat: legyen ő az Ismétlés, a Tudás anyja. Egyszerű: kinyomtattam jó nagy betűkkel, hogy ismétlés, négy példányban (hasára, hátára, lábára, karjára) rátűztem a gyerek ruhájára, ezzel ő az ismétlés. Előkerestem egy babát, mondtam, kapja a karjába, a baba hasára és hátára rávarrtam egy-egy Tudás feliratot. Mondtam, ezzel nyugodtan végigsétálhat a színpadon, elmondja, hogy ő Ismétlés, a Tudás anyja, majd szépen leszedi magáról a biztosítótűvel felerősített cetliket, elrakja a babát, és már bulizhat is.

Na, mi lett a vége? Nyomtattam, tűztem, varrtam, majd a gyermek a farsangról hazatérve közölte, hogy lámapláza volt, úgyhogy nem vonult fel, tulajdonképpen felesleges volt a jelmez. Éljen.

A második felvonás e hét pénteken következik: Vince farsangol. Ő már hónapok óta tudja, hogy kalóz lesz. Remek: farmer van, póló van, kendőt szerzünk valamelyik lánytól, a fejére kötjük, kard, kampós kéz, fél szemet takaró szemellenző előkerítve, tehát kész a jelmez.

Múlt héten a gyerek közölte, hogy a kalóz mégsem jó, inkább múmia lesz. Vettem egy nagy levegőt, majd rábólintottam az ötletre. Tekintve, hogy két teljes napig tartotta magát a fenti elképzelés, előkerítettem a háztartásban található összes géztekercset. Ezzel szándékoztam péntek reggel körbetekerni a fiamat... Mire mindennel készen lettem, a gyermek közölte, hogy azt hiszi, inkább mégis szellem lesz, mert az milyen buli már: csak egy lepedőt kell a fejére dobni, a szeménél kivágni, és kész is. Még van két napunk, kíváncsian várom, péntek reggel mivé kell végül varázsolnom.

És hogy minden tökéletes legyen, jövő pénteken Dóri szolgáltatja a harmadik felvonást. Ő már régóta tudja, hogy a jelmezével semmi gond nem lesz: ő lesz a szórakozás. Merthogy pont 24-en vannak az osztályban, és az osztályfőnök kitalálta, hogy ők lesznek a 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás. 8 gyerek munkásruhában lesz, 8 pizsamában, 8 pedig bulizós szerelésben. Nem nehéz kitalálni, Dóri mit választott... Az osztályfőnök állítólag engedélyezte a diszkrét sminket is, így aztán végképp nem volt kérdés, hogy az én lassan nővé érő legnagyobb gyerekem melyik 8-as csoportot erősíti majd. 

A gond nála csak annyi, hogy a farsang időpontjára esik a következő verseny előtti utolsó edzése, amin egyszerűen muszáj részt venni, mert pont ezen a versenyen lép majd fel először az új formációval. Tehát én a farsang félidejére álljak oda autóval a suli bejárata elé, ő kirohan, a kocsiban igyekszik majd megszabadulni a korábban gondosan felkent sminkrétegtől, és mire eljutunk az edzés színhelyére, ő már készen is áll a táncra.

Csak hogy az Ő farsangi bulijából nehogy kimaradjak...

(Csak halkan jegyezem meg, hogy egy kicsit várom már azt az időszakot, mikor a jelmezkitalálás és -készítés örömeiből már nem kell kivenni a részem.)