Szülinapi gondolatok

Míg mi a világot jártuk, Dóri 13 éves lett.

Azóta is barátkozom a dologgal, ha valaki megkérdezi, hány éves, még sokszor 12-t mondok...

Ma lebetegedett, korábban hazajött a suliból. Valószínűleg tényleg nincs jól, mert mikor én hazaértem, épp aludt. Bementem szobájába, álltam egy kicsit az ágya mellett, és csak néztem, néztem az alvó lányomat. S közben azon gondolkodtam, hogy alig ismerem.

Mert az a kisgyerek, akit én dédelgettem, etettem, altattam, öltöztettem, ülni, járni, köszönni, aztán írni, olvasni tanítottam, már alig-alig létezik. Dóri ágyában egy titokzatos ismeretlen fekszik, aki valahogy mégis nagyon-nagyon ismerős. Kicsit olyan érzés, mint amikor egy könyv még olvasatlan, második kötetét tartja az ember a kezében: a főszereplő ismerős, megvan a kapcsolat a múlttal, az előző kötettel, de mégis érezzük, hogy tudjuk, hogy új fejezet kezdődik, változások, új kalandok várnak.

Szeretem ezt az érzést, ezt a jóleső várakozást, izgalmat.

Mióta hazajöttünk, nagyon sokszor rácsodálkozom. Azt hiszem, neki is, és nekem is jót tett az egy hónap távollét: a fizikai távolság ellenére - vagy épp annak köszönhetően - sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Mostanában kívülről látom őt: csodálkozva, némi meghatottsággal, egy kis büszkeséggel és nagy örömmel nézem, ahogy változik, fejlődik. Kicsit úgy érzem, mintha újra születne, és bizonyos értelemben ez tényleg így is van: lassan, nagyon lassan, de tagadhatatlanul felnőtt lesz ebből  a kicsi lányból.

Az iskola-témától is távolabb kerültem: valamiféle megnyugvás és bizonyosság él bennem azzal kapcsolatban, hogy minden rendben lesz. Tudom, hogy okos, ügyes, és hiszem, hogy vannak, lesznek céljai, és el is éri őket. A hétvégén át is néztük az ellenőrzőjét, és bár nagyon sok tárgyból áll kétes jegyre, ha kicsit odafigyel, még nagyon jó bizonyítványa is lehet. Angolból tegnap versenyen volt, nyár elején nyelvvizsgázni megy. Kitartóan táncol, a hétvégén is aranyérmesek lettek a területi versenyen. Büszke és boldog, madarat lehet vele fogatni. Csakúgy, mint velem.

Egyfelől már, másfelől meg még csak tizenhárom éves. Most nyílik ki előtte a világ, és én nagyon szeretném neki biztosítani azt a szilárd alapot és azt a támogató hátteret, amire támaszkodva felfedező útra indulhat, és megtalálhatja önmagát.

Boldog születésnapot, kicsi lány!