Sikerült újabb elkötelezett hívet szereznünk az egyik legnépszerűbb téli sportnak.
Vince három nap gyakorlás után úgy síel, ahogy én valószínűleg soha nem fogok. Lazán, természetesen, a félelemnek nyoma sem látszik rajta.
Vigyorogva integet a buckákon száguldozva, önállóan felvonózik, és záráskor úgy kell neki könyörögni, hogy vegye már le a lécet. Csak és kizárólag utolsóként hajlandó elhagyni a pályát.
Egyrészt büszke vagyok rá, mert ügyes, jó mozgású gyerek. Másrészt meg szívből örülök, hogy biztosítani tudtuk azt, hogy ő is megismerje a síelést, a siklás élményét.
Egyre inkább úgy érezem, hogy az, hogy mi lesz a gyerekből, csak közvetve múlik rajtunk. Nekünk, szülőknek az a dolgunk, hogy megmutassuk a gyereknek a lehetőségeket, biztosítsuk neki az élményeket, megadjuk a választás lehetőségét. Dönteni, illetve a lehetőségekkel élni nekik kell, ezt nem tehetjük, illetve, ha akarjuk sem tudjuk megtenni helyettük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése