Vannak jó napok, és vannak rosszak.
Ez most határozottan az utóbbi. Túl sok feszültség gyűlt össze bennem az elmúlt időszakban, és most épp azon gondolkodom, hogy kiabáljak, sírjak, vagy inkább menjek el, és sétáljak egy nagyot egyedül.
Mintha valamilyen ködfelhőben telne a nap, homályosan jutnak el hozzám a dolgok. Úgy érzem, túl sok az infó, túl sok a tennivaló, képtelen vagyok több dolgot meghallani, megérteni, megjegyezni, megtenni. Elvesztem a mindennapok sűrűjében, néha azt hiszem, sose jön el a várva várt utazás. Pedig eljön. Csak addig bírjam ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése