Minden évben

ugyanazon a napon (történetesen április 8-n) már kora reggel csörög a telefonom. Anyukám hív, hogy elmondja, hogy .... évvel ezelőtt, ezen a napon, éjfél után nem sokkal esett a hó. Ezt egészen biztosan tudja, mert az ablak melletti ágyon szült, és mikor 0.25 perckor felsírtam, és ő kinézett az ablakon, nagy kövér pelyhekben hullt a hó.
És azt is elmondja, hogy "toronyfejem" volt, és napokig azon aggódott, hogy lesz-e valaha az ő lányának szép, kerek feje, vagy ez már mindig így marad. (Megnyugtatásképp leírom, hogy 3 naposan állítólag már kerek fejjel üvöltöttem egész álló nap).
És az is minden évben elhangzik a telefonbeszélgetés során, hogy nagymamám már kora reggel buszon ült, hogy minél hamarabb meglátogathassa a lányát, és megtudja, hogy fiú vagy lány lett az első unokája. Tekintve, hogy az egész család lányt várt, nem okoztam csalódást, és a mama egész álló nap euforikus hangulatban ismételgette félhangosan, hogy "Megszületett. Kislány!".

Ma hajnalban (vagy inkább éjszaka) 35 éves lettem. Dórit idézve immár öt éve öregszem.
(Dóri a 11 évesek hatalmas öntudatával és biztos ítélőképességével állítja, hogy az ember olyan 20-25, de nagyon maximum 30 éves koráig fiatal. És amúgy is: egy könyvben - Tudomány gyerekeknek - Kérdések és válaszok sorozatban megjelent "Az ember" című könyv - olvasta, hogy 30 éves kor felett megkezdődik az öregedés, úgyhogy bármennyire is fiatalnak érzem magam, öregszem.)

Születésnapi előajándékként tegnap vizsgázhattam egyet. A két részből álló írásbeli vizsga első része sikerült (ez ott, helyben, rögtön kiderült), a második részt még javítják. Nekem nagyon megfelelne születésnapi ajándéknak, ha a vizsga második részét is sikeresnek nyilvánítanák.