Egy tucat év

Annyi mindent tudnék írni Róla. Például, hogy
Ő a legnagyobb gyermekünk. Hogy rajta "gyakorolunk", általa lettünk szülők, tőle, miatta, érte (is) tanuljuk az anya- és apaszerepet.
Hogy hihetetlen, hogy egy 2650 gr-mal, 53 cm-rel született, vékony, pici lány volt, de ma már 38-as lábon él, és magasabb, mint én. (Súlyban még én vezetek...).
Hogy már hatodikos, hogy gyönyörű, szőke és kék szemű, hogy versenyszerűen táncol, és mindeközben kamaszodik, nagy a szája, szeret visszabeszélni, és elképesztően lusta.
Hogy hol színésznő akar lenni, hol műsorvezető, de mostanában leginkább kozmetikus vagy sminkes. Esetleg divattervező.
Hogy az iwiw-et, Facebook-ot és társait jobban kezeli, mint én. Merthogy ő ezekkel kel, ezekkel fekszik.
Hogy hol anya kicsi lánya, aki még semmit nem tud egyedül megoldani, és hosszas pillarebegtetéssel igyekszik elérni, hogy megcsináljuk helyette az aktuális feladatát, hol meg önálló nő, aki egyedül is mindenre képes, és mit képzelünk mi, maradi szülők, hogy beleszólunk a dolgaiba, sőt, mi több, befolyásoljuk az ő életét!
Hogy innentől kezdve teljes joggal nézi a 12-es karikával ellátott filmeket, hogy már szinte minden apartmanban és szállodában teljes árat kell fizetni érte, és már a Vidámparkba, állatkertbe sem engedik be gyerekjeggyel.
Hogy bármily nagynak tűnik is, majdnem a legfiatalabb az osztályban. Sok barátnője már 13 éves, és hónapok óta visszaszámol, hogy végre neki is szülinapja legyen, és betöltse legalább a 12-t.

Hát, most eljött ez a nap is. Dóri 12 éves lett.
Boldog szülinapot, nagylány!