Pénteki logisztika

(Csakúgy, mint minden más reggelen) 6.10-kor csörög az óra. Felkelek, gyors fürdőszobai ténykedést követően felöltözök, majd 6.25-kor ébresztem Lillát. Megölelgetem, kicsit magamba szívom a paplanmeleg leányzó édes illatát, majd átvonulok a másik szobába, és felébresztem Dórit is. 6.30 van. Ha hagyja (nem mindig...), akkor őt is megölelgetem, majd beszólok Vincének, hogy "szép jó reggelt szarvasbogarak, ébresztő, ki az ágyból". Ez a standard reggeli jelszó, enélkül esély sincs rá, hogy kikászálódjon az ágyból. Megsimogatom a hátát, ő morog és fordul egyet.
Lemegyek, megterítek, megetetem a macskát, összekészítem az aznapi ebédemet, elteszem a tegnap este reggelire készített szendvicsemet, majd újra felmegyek, felébresztem Vincét, elkészítem a fogkeféjét, felébresztem L.-t, mindenkitől elköszönök, és elindulok itthonról. 6.50 van.
Fél 8-ra beérek dolgozni. Innen kezdve fél 4-ig "eseménytelenül" telik az idő. Illetve esemény az van bőven, de messze nem családi jellegű... Ez a 8 óra sok másik bejegyzés témája lehetne.
Fél négy előtt 10 perccel már nézem az órát, lopva pakolászok, aláírom a jelenlétit, elkészítek mindent, hogy fél 4-kor már csak a pulóvert és a kabátot kelljen felkapni, és irány a délutáni műszak.
15.35 és 15.40 között valamikor beülök az autóba, majd az M6 és az MO érintésével, némi budapesti autózás után - forgalomtól és az általam észlelt traffipaxok számától függően - 16.00 és 16.10 között megérkezem az iskolához. Gyakorlott, gyors pillantással felmérem, hogy vajon a Lilla osztályát kiengedték-e már. Amennyiben ismerős szülőket látok, csatlakozom a tömeghez, és együtt várjuk a gyerekeket. Ha már nincs ismerős a környéken sem, igyekszem kitalálni, hogy vajon Lilla az oviba ment át, vagy már az ügyeleten van. Kergetjük egymást egy darabig, majd összetalálkozunk, és együtt elmegyünk Vincéért. Gyors öltözés, a mosnivalók (úgymint: benti ruhák, kinti ruhák, pizsama) felnyalábolása, és futás az autóhoz. Nagyjából fél 5 van. Gyors övcsatolás, majd némi sakkozás, hogy a péntek esti dugóban vajon merre induljak, hogy a hazafelé vezető 10 km-es utat prezentálni tudjam 15-20 perc alatt. Ha minden jól megy, 16.50-re hazaérünk. Útközben megtudom a két gyerek napjának legfontosabb eseményeit.
Otthon Vince kint marad az udvaron, (megkergeti a macskát), mi Lillával bemegyünk, Lilla átöltözik, én is leveszem az élre vasalt nadrágot és a fehér inget, felkapjuk az este összekészített edzőcuccot, - közben gyors puszi Dórinak -, visszaugrunk az autóba, és irány az edzés. 5-kor kezdődik, úgyhogy általában kicsit késünk, öt óra van, mikor megállok az edzőteremnél, Lilla kiszáll, én a járó motorú autóból figyelem, hogy bemegy a kapun, majd megfordulok, és irány a bolt. Kb. 10 perc autózás, Vincével nehezítve berohanok a boltba, közben nézem az órát. 20 percem van a heti nagybevásárlás lebonyolítására, és miközben a fejben lévő listáról gyors ütemben dobálom a kosárba a dolgokat, folyamatosan mantrázom, hogy "ne rohangássz, gyere le a kosárról, mert magadra borítod, nem veszünk cukrot, tedd le azt a csokit, figyelj a lábad elé, ne mássz fel a hűtőládára, gyere ide...". 17.30-kor a pénztár felé vesszük az irányt, 40-re fizetünk, 50-re telerakjuk a csomagtartót, majd gyors rajtolást követően 10 percet autózunk, és épp visszaérünk 6-ra Lilláért. Az ajtóban elkapjuk az edzőt, kifizetem az edzést, a holt fáradt Lillát beterelem az autóba, Vincét igyekszem nem szem elől téveszteni, majd versenyt futva az idővel hazarohanunk. 18.15-re hazaérünk, gyereket cserélek, vagyis a két kisebb gyermekemet beküldöm, Dórit kihívom, beül az autóba, és elrohanok vele edzésre. (A bevásárolt dolgokat megautóztatom). Fél 7-től van edzése, úgyhogy sietünk, általában 17.25-re odaérek vele, kiszáll, a járó autóból figyelem, ahogy bemegy edzésre, én pedig hazaindulok. Fél 7 után nem sokkal hazaérek, kipakolom a bevásárolt cuccokat, helyre pakolom őket. Eddigre nagyjából 7 óra van, és hazaér L. is.
Megállapítjuk, hogy vacsit kellene csinálni, gyorsan megterítek, csinálunk valami gyors kaját, megvacsorázunk, majd elpakolom az asztalról azt, ami már biztosan nem fog kelleni. Közben nézem az órát, mert Dóri 20.15-ig van edzésen, tehát 20.10-kor újra összekapom magam, autóba ülök, és elrohanok Dóriért. Nagyjából fél 9-re haza is érünk. Farkaséhes leánygyermekünk megvacsorázik, közben kikérdezem, milyen napja volt, mi történt, milyen volt az edzés, majd elpakolok az asztalról. L. közben megpróbálja fürdésre bírni a két kisebbiket.
Mire Dóri megvacsizik, Lilla és Vince megfürdenek, és mindhárman leülnek a kanapéra. Pár perc alatt kitalálják, ki választ ma éppen filmet (az a rendszer, hogy péntek és szombat este a három gyerek felváltva, meghatározott sorrendben egymás után választhat filmet). Beindítjuk a DVD-t, én közben összeszedem a torna cuccokat, hazahozott ovis cuccokat, csurom vizes edzőcuccokat, szétválogatom őket, bepakolom a mosógépet, hogy reggel már csak indítani kelljen, és igyekszem némi rendet varázsolni. Fél 10 - 10 között vége a filmnek, Dóri megfürdik, a többiek fogat mosnak, és negyed 11 tájára el is csendesedik a ház.
S máris meg tudom kérdezni L.-től, hogy "hogy telt a napod?"...

Igy zajlik nálunk egy átlagos péntek este. Valamint a hétfő és a szerda este is.

Ennek fényében talán érthető, hogy kicsit kétségbe estem, mikor Vince a múlt héten bejelentette, hogy karatézni akar. Vagy focizni. Esetleg mind a kettőt...