Tényleg az volt a tegnapi. Merthogy inkább ki sem számolom, hány, de garantáltan négy számjegyű, kimozdulós program nélkül, gyerekfürdetéssel, meséléssel, fektetéssel, időnként altatással töltött este után tegnap színházban voltunk! Kettesben:)
A Szép nyári nap-ot néztük meg. Mélyen szántó gondolatokra, erkölcsi magaslatokra és magasröptű eszmei mondanivalóra vágyóknak nem ajánlom a darabot, de a könnyed, szórakoztató műfajban szerintem nem rossz.
De annyira nem is a darab lényeges. Sokkal inkább az, hogy a három gyereket itthon hagytuk, majdnem egyedül. Úgy mentünk el, hogy itthon játszottak, meg az utcán bicikliztek a szomszéd gyerekekkel, aztán a szomszéd (ahogy megbeszéltük) megvacsoráztatta őket, majd hazajöttek. A két lány szépen levezényelte az esti procedúrát, és lefektették Vincét. Teljesen önállóan, ketten, egyetértésben. Vince ugyan nem aludt el, ébren megvárta, míg 11-kor hazaértünk, de ágyban volt, pizsamában.
És ez annyira jó!
Kezdem érezni, hogy tényleg nőnek a gyerekeim, hogy egyre többet kapok vissza a felnőtt életemből, és a tegnap este hatására kezd kicsit újra kinyílni a világ. Éljen!:)
2010. június 15., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése