Mostanában álláshirdetések böngészésével, önéletrajzok meg motivációs levelek írásával, küldözgetésével, és interjúkra járással töltöm napjaimat.
A megpályázott állások palettája elég széles: tesztelgetem, mégis melyik állástípus, melyik pozíció lenne az, amelyik a leginkább megfelelne az időben és térben eléggé korlátozott lehetőségeimnek.
És közben vívódom.
Azon, hogy mi a fontosabb: a családi élet egyensúlya, a már kialakult rendhez és rendszerhez való ragaszkodás, vagy a saját képességeim, képzettségeim teljes kihasználása.
Azon, hogy a munkahely és a lakóhely-iskola-óvoda hármasának közelsége fontosabb, vagy a munka jellege, minősége (merthogy a közelben elég nehéz a végzettségemnek és tapasztalataimnak megfelelő munkát találni).
Azon, hogy tulajdonképpen mit is akarok én? Jó szakmát választottam? Szerettem én valaha is azt, amit tanultam és csináltam? És ha igen, vajon most, jó néhány itthon töltött évvel és három gyerekkel a hátam mögött is azt akarom még?
És ha nem, az baj? És vajon én változtam, vagy csak a körülmények? Vagy pusztán csak most ismertem fel azt, hogy annak idején, mikor pályát választottam, hibáztam?
És ha igen, akkor most mindent újra kell kezdeni? És lehet még, érdemes még 35 évesen irányt váltani?
Egyelőre csak kérdések vannak, a válaszok még váratnak magukra.
Nem könnyű az újrakezdés.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Ó, hát ezek a dilemmák nagyon ismerősek. És azután is dilemmák maradtak, hogy már több mint egy éve dolgozom. Csak az előjel változott, hogy normális vagyok-e, hogy belevágtam :D
Az azért jó hír, hogy ezek szerint normális vagyok:), és nem egyedül nekem okoznak gondot a fenti dilemmák.
Az viszont kevésbé jó, hogy úgy tűnik, a kérdések még évekig hű társaim maradnak. Akár dolgozom, akár nem...
Sokat segítene, ha a dupla feladat mellé dupla időt is kiutalnának a Felsőbb Hatalmak. :) Ennek hiányában folyton kompromisszumokat kell kötni, legalábbis nekem ez az érzésem. Amíg nem dolgoztam, az agyam elpazarlása volt a gond, most meg úgy érzem, hogy lemaradok a gyerekeim életéről. Ááá, nem könnyű. De nyilván megoldjuk, mint minden mást is :D
Megjegyzés küldése