Családi "Ki mit tud"

Vince napok óta órákig ül az ülőgarnitúrán, gitárral (egészen pontosan az általa gitárnak hívott ukulelével) a kezében, és gitározik. Mi pedig énekelünk. Hol egyesével, hol párban (változó tagokkal), hol mindannyian, együtt. Mindig ugyanazt:

"Gyermekkorom régi szemétdombja,
Ott, ahol az út elágazott,
Nyáron hamvas porréteggel vonva,
Télen fehér hóval borított"

Aztán jön a megunhatatlan refrén:

"Ilyenkor pajtás, dimbes-dombos szemétdombon kapirgálni jó..."

És ha véget ér a dal, újrakezdjük, egymás után 100x. Ha már nagyon megunjuk, és a kórus úgy dönt, ma már nem dalol tovább, Vince odakönyörgi magát a számítógéphez, elindítjuk neki az ominózus mesét, és a gyerek teljes koncentrációval figyel. Gondolom, ilyenkor tanulmányozza az általa még nem egészen pontosan játszott dallam megfelelő hangjait...