Időnként úgy érzem, hogy másoknak könnyebb. Könnyebben elérik a céljaikat. Mert hangosabbak, rámenősebbek, feltűnőbbek. S ilyenkor fontolgatom, hogy változnom kellene.
Aztán mindig rádöbbenek, hogy nem tudok kibújni a saját bőrömből. Vagyok, amilyen vagyok, és ha máshogy viselkednék, az természetellenesnek hatna. Nekem is, és a másik fél számára is.
Sokszor bebizonyosodott már, hogy némi kitartással és türelemmel csendesen is célt lehet érni. Hisz ha valamit nagyon akartam, valamiért nagyon küzdöttem, - és a megvalósítás csak rajtam állt -, az szinte mindig sikerült.
Talán most is fog. A jelek legalábbis biztatóak. És én bizakodom.
2010. július 6., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése