De úgy tűnik, legkisebbnek lenni jó. Mert Vince kiegyensúlyozott, jókedvű, és egyre gyakrabban lep meg olyan ismeretekkel és tudással, amit én még nem feltételeztem róla. Hogy esetleg a lányok is tudták már mindezt ennyi idősen, az természetes, hiszen egyrészt ők ekkor már nagylányok voltak - a szememben is. Vince meg - bármennyi idős is - kicsi marad. Hisz ő a legkisebb.
Másrészt meg nem lepett meg, hogy mit tudnak és mit nem, mert mindazt, amit tudtak, én tanítottam meg nekik.
Vincével ez máshogy alakult. Sok mindent nem én tanítottam meg vele, mégis tudja:
- simán, gondolkodás és tévesztés nélkül megmutatja a jobb és a bal kezét, lábát, fülét, és szóbeli utasításra kanyarodik a megfelelő irányba,
- biztosan elszámol 20-ig, és húsz alatti számokhoz hozzáad 1-et
- ismeri és követi a szabályokat, és meglepően jól játszik olyan társasjátékokat, mint a bevásárlós játék, memória (ebben engem is simán megver, pedig nem direkt játszom rosszul), dominó, Hali-gali, Blokus, és a nagy kedvence, az autós játék,
- kezeli a számítógépet, önállóan elindítja az új mesét a youtube-on, bezárja a nyitva lévő böngészőablakot, ha végzett, és teljesen pontosan irányítja és kezeli az egeret,
- olvasni akar. Ezt persze nem tud, és remélem, nem is tanulja meg, csak majd az iskolában, de nagyon érdekli a téma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése