Az első munkahét

Az egy hete tartó folyamatos gyomorideg, és az ébren töltött éjszakák okozta fáradtság kezd látszani rajtam. Az ugyan nem túl nagy baj, hogy a stressz áldásos hatásaként a nadrágjaim így, pár nap alatt is kényelmesebbek lettek, és a fogyást a mérleg is igazolja, de a szemem alatt a karikáktól azért szívesen eltekintenék. És az sem lenne baj, ha nem szoknék rá a kávéra. De egyelőre úgy érzem, anélkül képtelen lennék végigcsinálni a napokat.

Ez az első hét nagyon húzósra sikerült. Családi szinten is szokni kell még az új felállást, nekem is tudomásul kell vennem, hogy az időm egyik pillanatról a másikra a korábbiak tizedére csökkent, és bent, a munkahelyen is van még sok-sok rendeznivaló. Amik, ha kialakulnak, sokat javítanak majd a helyzeten. Csak addig bírjuk ki.
A munka maga egyébként jó. Vegyes érzelmekkel vágtam bele, mert mind a közszféra, mind a munka jellege ismeretlen terület volt számomra, de a váltás a vártnál jobban sikerült. Tényleg élvezem.
Talán a munkafeltételek is vállalhatóvá válnak előbb-utóbb. Addig meg legfeljebb fogyok még pár kilót.