Születésnap

5 éve ilyenkor, este 8 órakor megmutattak nekem egy ráncos homlokú, hosszú sötétbarna hajú, félig nyitott szemmel a külvilágot szemlélő babát. Ez volt Vince. Emlékszem, az első gondolatom az volt, hogy sötétbarna haj??? Biztos???
Egyrészt hirtelen kerültem a műtőbe, és két sima szülés után még igencsak barátkoznom kellett a gondolattal, hogy fájások nélkül, röpke 20 perc leforgása alatt harmadszor is anya lettem. Hiányzott a vajúdás, a szülés, és a hormonális zűrzavart és a megszületést követő eufória. Hogy vége, túl vagyunk rajta, már nem fáj semmi, és van egy harmadik gyerekem. Az első pár napban amolyan "ajándék babának" éreztem. Nem vele volt gond, nagyon szerettem az első perctől kezdve, csak magamban kellett rendet tenni. Megemészteni, hogy alakulhatnak úgy a dolgok, hogy az ember "hirtelen kap" egy gyereket.
Másrészt meg: a lányok kopaszon születtek. Dóri kb. egy éves volt, mire láthatóvá vált az a néhány tejfölszőke tincs. Lillának a születéskor ugyan volt pár szál haja, de az nagyon gyorsan kihullott, és nála is beletelt pár hónapba, mire hajasbaba lett. Erre számítva volt furcsa, hogy harmadjára született egy sötét, hosszú hajú gyerekem. (Egyébként azóta már Vince is szőke, a lányokhoz hasonlóan).

És ez kis ráncos  homlokú, sötétbarna hajjal született legkisebb gyerekem is öt éves már. Biztosan a szülinap teszi, de most olyan nagyfiúnak látom. 119 cm magas, 22,5 kg súlyú tömény csibészség. Továbbra is én vagyok a szerelme. Valamelyik nap is odajött hozzám, az ölembe bújt, átölelt, és halkan a fülembe súgta, hogy "imádom, asszonyom!".

Én meg Téged, Vince!
Boldog születésnapot!