Alakulunk

Kiskamaszunkról ma reggeli hangulata és viselkedése alapján továbbra is elmondható, hogy úgy érzi - a keddi ültetés miatt, valamint mert én nem beszéltem az osztályfőnökével, hogy ültessék vissza a barátnője mellé - el van rontva az élete.
De ha lassan is, azért oszlanak a felhők. Tegnap délután például olyat is mondott, hogy rájött, hogy felesleges amiatt a délelőtti pár óra miatt az egész napját elrontani, úgyhogy inkább nem is gondol arra, hogy ki mellett kell ülnie, és élvezi a szabad délutánokat.

Középsőnk is megnyugodott. Vége a versenyszezonnak (egy pár hétre), és végre felszabadultan játszik esténként, és reggelente sem stresszel azon, hogy vajon milyen feladatok lesznek, és hogy sikerül majd az aktuális forduló. Cserébe 3 napja folyik az orra, és fáj a torka. A ma kezdődő iskolai úszás alól a hétre felmentettem. Remélem, nem lesz beteg.

A legifjabb a héten még minden nap aludt az oviban, ami rekordgyanús. Az idei évet nézve mindenképp, de talán az egész ovis pályafutása alatt is kevés olyan hét volt, mikor három egymást követő délutánt alvással töltött. Ennek megfelelően kipihent, jókedvű és kezelhető esténként, ami sokat lendít az én hangulatomon is.

És én is nagy elhatározásra jutottam a héten. Önmagammal kapcsolatban. Azt hiszem, az irány jó, még akkor is, ha mint mindig, a kezdet most is nehéz. Ha kicsit leülepednek bennem a dolgok, leírom, mire jutottam. És a változásról is beszámolok.