Reggel

Ma reggel egy teljes bögrényi kiöntött tejeskávé, és az általa elöntött dolgok (úgymint kalács, zsömle, ezek zacskói, egy tepsi, valamint néhány tányér és pohár) fel- és letakarítása közben azon gondolkodtam, hogy mit kellene másképp csinálni.

Merthogy a kávé azért ömlött ki, mert az álmosságtól félig (vagy inkább teljesen) csukott szemmel nehéz pontosan becélozni a mikro ajtaját...

Többet kellene aludni (férj szerint később kellene kelni), ez lenne az első lépés. Már csak a kivitelezésére kellene valami hathatós módszer.
Később kelni nem tudunk, mert így is az utolsó pillanatban érünk be a suliba, jó esetben jelzőcsengetésre, de sokszor becsöngetésre. Készülődhetnénk mondjuk gyorsabban, és akkor még 5, vagy akár 10 perccel is többet alhatnánk, de azt hiszem, az így is feszített tempó további gyorsítása annyi idegeskedéssel és kiabálással járna, amennyit nem ér meg még öt perc alvás.

Fekhetnénk mondjuk korábban, olyan 10, fél 11 magasságában. Megtehetnénk, ha nem lenne igényünk némi kettesben töltött időre. De van, és ez az egy-két óra kizárólag este 10 után biztosítható, mert Dóri alvásigénye majdhogynem kevesebb, mint a miénk. Vagy legalábbis semmivel sem több (sajnos). Ebből kifolyólag ő este 10-kor még javában fent van, sőt, mi több, járkál, pakol, ajtót csapkod, fogat mos, kérdez. Annak ellenére, hogy a mindenki által aláírt családi "rendtartás" szerint legkésőbb este fél 10-kor minden gyerek magára csukja a szobája ajtaját, és ha nem alszik, akkor sem jön ki onnan reggelig.

Az is adná magát, hogy hétvégenként aludjunk reggel sokáig, aztán pihenjünk egész nap, és így jobban bírjuk majd a hétköznapokat. Folyamatosan próbálkozunk, mégsem jön össze ez sem. Nem tudom, mások hogy csinálják, de nálunk 3-4 hétre előre mindig tele van programokkal a naptár, és még így is minden családtagtól, rokontól, baráttól azt halljuk, hogy keveset találkozunk. Pedig mi tényleg programról programra, találkozóról sütögetésre, kirándulásról ebédre rohanunk. És közben abban bízunk, hogy majd hétköznap kipihenjük a hétvége futkározásait.

Fáradt vagyok. Még két nap, és itt a tavaszi szünet. Én ugyan nem pihenek, mert jövő szerdán jön a vizsga első felvonása, de a többiek talán igen.
És ez jó hír, mert akkor reggelente egy ideig biztosan betalálnak a tejeskávés bögrével a mikro ajtaján.