Bemelegítés

Ma, amúgy bemelegítésként, végigültem egy négy órás indító értekezletet. Jövő héttől pedig három héten át oktatásra járok, a képzés végén (remélhetőleg) sikeres vizsgát teszek, s a bizonyítvánnyal a kezemben mehetek aláírni a kinevezésemet.
Mert igen: a hír tényleg igaz: a múlt keddi négy órás interjú (és a szép cipő) végül meghozta a sikert.

Ma már leendő kollégának szólítottak, meg még sok minden másnak is, amiből annyit így első nekifutásra is sikerült leszűrnöm, hogy nem lesz könnyű dolgunk. Mert úttörőnek - vagyis esetünkben egy teljesen új, most alakuló szervezet első munkatársainak - lenni soha nem könnyű. Az viszont jó hír, hogy nem egyedül leszek új. Mindenki új lesz, és így még adott a lehetőség, hogy ebből a kollektívából/munkából/munkahelyből bármi lehet. Egyelőre nyitott vagyok és pozitív. Tényleg bízom benne, hogy jó lesz.

Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy minél konkrétabb a dolog, annál erősebben érzem, hogy hamarosan gyökerestől felfordul az eddig megszokott életritmusunk. És bár nagyon örülök, - mert mostanra már tudok szívből örülni a sikernek -, kicsit azért félek is.