Megsirattam

Nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz. Alig néhányszor volt a kezemben, vadóc volt, harapós, és nagyon félt mindentől és mindenkitől. Emiatt leginkább üvegen keresztül kommunikáltunk: néztük egymást, és időnként beszélgettem vele. Mikor beteg lett, naponta kétszer pipettával csepegettem a fülére a gyógyszert. Ha hosszabb időre elutaztunk, néhányszor még az is megfordult a fejemben, hogy könnyebb lenne, ha nem lenne.
Most mégis nagyon fáj, hogy már nincs velünk. Dórival együtt sirattuk Lucullust, a törpehörit.

Remélem, sok finom füvet és magot találsz az égi mezőkön. Szerettünk, Luku!