Három napja okosodom. Természetesen szép fővárosunk egyik - tőlünk - elég távoli pontján. Ennek örömére napi 2 - 2,5 órát töltök autóban. És még 7-8-at az oktatóteremben.
Az első napon, úgy dél körül igen erős menekülhetnékem volt. Ránéztem az órámra, és láttam, hogy alig a fele telt el az aznapra kirótt, ott töltendő időnek, én meg úgy éreztem, hogy képtelen vagyok tovább ülni, és ha bárki bármi új információt közöl még velem, azonnal sikítani fogok.
Aztán persze nem sikítottam, és (nagyjából) ép ésszel túléltem az első napot. Azon az estén itthon teljességgel használhatatlan voltam, beszélni sem tudtam, nemhogy bármi mást megcsinálni.
A második nap könnyebb volt, ma pedig már egész rutinosan vettem az akadályokat.
Tudom, ez még nagyon az eleje, de azt kell mondjam, az első sokk ellenére határozottan jól esik kimozdulni, emberek között lenni, és a gyerekekhez véletlenül sem köthető témákról hallani.
A netezésre fordítható időm viszont vészesen lecsökkent, és per pillanat a német tanulás is áll. Ezeket azért majd szeretném még valahová beszorítani.
2010. november 11., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése