Vannak olyan napok, mikor a szürke felhők közül váratlanul mégis előbukkan a nap.
A mai nap ilyen.
Örülök, mert a napsütés mindenki lelkének nagyon jót tesz.
Én pedig a továbbiakban igyekszem azt szem előtt tartani, hogy a vonuló felhők felett mindig kék az ég.
2010. szeptember 23., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
:)
Azt hiszem, hogy az előző kommentjeim nem véletlenül szálltak át a virtuális túlvilágra. Jel volt, az Univerzum jele. Mostanra teljesen aktualitásukat vesztették.
Ezt az utat végig kellett járnom az összes kínjával együtt, amit nem más okozott nekem, csakis én saját magamnak. A kritiká(ka)t pedig őszintén köszönöm, ezt az előzőekben is írtam (volna)!
Szia!
Tetszik amit és ahogy írsz!
Jövök máskor is.
Gondoltam, jelzem. :-)
Üdv!
V. Kata
Kata: köszönöm.
Gyere nyugodtan.
Lepkevár: kritizálni nem akartam, csak egy másik nézőpontot próbáltam képviselni. Ez alapvetően a te csatád volt:)
Megjegyzés küldése