Természetesen nekem is van... Hogy mit rejt? A blog ebbe enged bepillantást. És egy picit abba, hogy én mit teszek a gyermekeimébe...

2010. szeptember 1., szerda

Elkezdődött

az új tanév.
Ma reggel megint 6.20-kor csörgött az óra, én félálomban felkeltem, és fogmosás közben azon gondolkodtam, hogy is csináltuk ezt tavaly? Mi volt a sorrend?

Előjöttek az emlékek, azért az öt tanévnyi iskolába indulós reggeli rutin jól bevésődik az emberbe. Ment minden, mint a karikacsapás. 7.10-kor minden gyerek megreggeliztetve, ünneplőbe öltöztetve, gondosan fésült frizurával ült az autóban. A csomagtartó megtelt iskolatáskákkal, tornazsákokkal, technika dobozokkal, rajzfelszereléssel, uzsonnás szatyrokkal, benti cipőkkel és ovis váltóruhákkal. Elindultunk.
A szokott helyen, a szokott időben beálltunk a dugóba, szokás szerint 10 perc alatt tettük meg a legrázósabb 200 m-es útszakaszt, és mikor kikanyarodtunk a főútra ott, ahol mindig is szoktunk, már kettesben csorogva is tudtunk haladni. Szokás szerint. 7.55-re értünk be az iskolába. Pont úgy, mint mindig.

Bár ez vitathatatlanul egy új tanév, minden a régi.
Ugyanazok a mozdulatok, ugyanazok az épületek, ugyanazok a tanárok, és ugyanazok a gyerekek és a szülők is, akikkel pont akkor, pont ott és pont abban a szituációban találkoztunk ma reggel is, ahogy szoktunk.
Most úgy érzem, mintha nem is lett volna nyár. Mintha az a két és fél hónap kimaradt volna az életemből, és minden ott folytatódna, ahol június közepén abbahagytuk. A megszokás, a rutin nagy úr.

Nincsenek megjegyzések: