Miközben én folyamatosan azon aggódom, hogy nem tanul eleget, meg hogy nem tudja beosztani az idejét, és várom, hogy mikor nő már be a feje lágya, Ő mosolyogva hazaér, és boldogan közli az örömhírt, hogy hibátlan lett a matek dolgozata.
Lehet, hogy túl sokat aggódok, és tényleg kicsit lazítani kellene a pórázon?
Néha így érzem. Máskor meg úgy, hogy még most sem elég szoros...
És egy ovis szösszenet:
Vince ebédnél azt a megtisztelő feladatot kapta, hogy kioszthatta csoporttársainak a kenyeret.
Mikor végzett, az óvónéni megkérdezte tőle:
- Vince, és megköszönték a gyerekek a kenyeret?
Vince elgondolkodik, majd válaszol:
- Nem. De én azért megköszöntem magamnak.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése