Egy arany és egy ezüst

Az aranyérem a Dórié. Illetve a csapatáé. Vasárnap a Budapest Open Utánpótlás versenyen, Junior Nagyformáció kategóriában övéké lett az első hely! Én ugyan kissé elfáradtam, - közel három órahosszát ültem "nemszeretem" zenét hallgatva a koncerteket is megszégyenítő hangerejű táncversenyen, mindezt egy sportcsarnok cseppet sem kényelmes lelátóján - de megérte. Tényleg nagyon ügyesek voltak.

Az ezüstérem meg az enyém. Pénteken hívtak a szépcipős interjús munkahelyről, hogy nem engem választottak, de fent vagyok a dobogón, második lettem. Ha a kiválasztott jelölt mégsem válna be, keresnek.
A munka ugyan nem az enyém, és ilyen szempontból  mindegy, hogy 2. vagy 32. lettem, de azért mégis jól esett az a telefon.
Az első pillanattól kezdve érzem, hogy az a főnök maximálisan emberi. Most sem csalódtam benne. S bár továbbra is messze van, és a munkaidő sem ideális, ez a korrektség nagyon megfogott, és picit sajnálom, hogy nem sikerült.
(Bár azt is tudom, hogy ha ő korrekt, úgy illik, hogy én is az legyek. S ha korrekt akarok lenni, olyanba, amiről szinte biztosra tudom, hogy nem fog működni, nem megyek bele csak azért, mert normális a főnök. Épp azért, mert normális a főnök...)