Természetesen nekem is van... Hogy mit rejt? A blog ebbe enged bepillantást. És egy picit abba, hogy én mit teszek a gyermekeimébe...

2010. október 22., péntek

Rosszkedvűen

Vannak meghívások, amiket az ember nem szívesen fogad el. Szíve szerint visszamondaná, de ésszel tudja, hogy felesleges, mert egyszer úgy is túl kell esni a látogatáson. Mert olyan verzió nincs, hogy többet ne találkozzon a meghívókkal. S ha már úgyis találkozni kell, hát legyünk jóban. Amennyire lehet.
Így vagyok én most. És egy cseppet sem vagyok lelkes. Igyekszem jó képet vágni a dologhoz, őszintén remélem, hogy menni fog.

Tegnap beszéltem Vince óvónénijével a múltkori feladatlapról. Kiderült, hogy ez egy nagycsoportos feladatlap volt (vegyes csoport, ugye...), és ennek fényében a gyerek teljesítménye teljesen rendben van. Annak kell örülni, hogy csak almát színezett ki, semmi mást. Az már csak hab a tortán, hogy ahhoz is volt türelme, hogy az almák kb. felét kiszínezze.

Milyen jó, hogy ugyanaz a dolog egyik oldalról nézve rossz, ám a másikról nézve meg teljesen rendben van! Jó lenne gyorsan megtalálni a vendégeskedés másik oldalát.

Nincsenek megjegyzések: