Tegnap újra (immár másodszor a tanév folyamán) hibátlan matekdolgozattal kápráztatott el bennünket. Ma meg övé lett az osztály legjobb angol dolgozata. Boldog, és nagyon büszke magára.
Én meg rá. És módfelett örülök, hogy körömfestés, kenceficézés és hajvasalás ide, nyűglődés és hiszti oda, azért csak fontos számára az is, amit mi - szigorú és maradi szülők - annak tartunk.
Kimondhatatlanul jól esik, hogy minden húzós időszak után menetrendszerűen jön egy fénysugár, és látszik, hogy értelme van a küzdelemnek. Illetve, hogy bármilyen nehéz is, csak ennek van értelme.
2010. október 12., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése