Dórinak a hétvége legnagyobb dilemmáját annak eldöntése jelentette, hogy vajon nagy képernyős TV-re gyűjtsön-e először (mert az nagyon béna dolog, hogy egy 50 cm-s képátmérőjű, képcsöves TV-n kénytelen a kedvenc tinisorozatát nézni, miközben minden barátnője legalább 70 cm átmérőjű LCD TV-n teszi ugyanezt), vagy inkább saját lakásra, ahol végre azt csinálhat, amit csak akar.
Úgy döntött, a TV fontosabb.
Kíváncsi vagyok, mikor billen át a mérleg a másik oldalra.
2010. szeptember 20., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Hát igen... Ez valóban nagyon sanyarú sorsra utal :-)
Már az én hatésfélévesem is felfedezte, hogy nekünk van a legkisebb tévénk a környezetünkben :-D
Sziranszki: Ez az a döntés, amiben a megvalósíthatósági szempontoknak vajmi kevés szerep jutott:)
Abban a pillanatban legalábbis, amikor a döntés megszületett, ez egyáltalán nem volt fontos. Csak az, hogy TV-t akart nézni, "normális" TV-n.
Egyébként tegnap du. odajött hozzám, és azt mondta, hogy mégsem gyűjt TV-re, mert ma kiszámolta, hogy egy év alatt, ha egy fillért sem költ, 32.400 Ft zsebpénzt kap, tehát kb. 3 évig semmit nem költhetne ahhoz, hogy TV-t vehessen. Azt meg úgysem bírja ki:).
Magdaléha: igen, ez a TV kérdés is olyan, ami úgy iskoláskor táján kezd izgalmassá válni, mikor a kortársak, barátok véleménye és viselkedése szép lassan fontosabb minta lesz, mint a szülőké. Azt kell mondjam, elég vad tud lenni ez az időszak.
De ha még csak a ténymegállapításnál tart P., az jó:).
Megjegyzés küldése