Az idestova két éve tartó kutatómunka után kezdem úgy érezni, hogy - a sakkot leszámítva - még nem találták ki azt a sportágat, amelyik Lillának is tetszene.
Vagy szimplán csak nem "sportra termett" a gyerek.
Valami megoldás viszont mégiscsak jó lenne, mert Lillácskám amolyan egészségesen gömbölyű. Most még.
Javasoltam már, hogy addig is, amíg rá nem találunk az igazira, talán csökkentsük felére a napi szilvás gombóc adagot. De valahogy erre sem hajlik. Kedvesen mosolyogva közli, hogy a gombóc finom, és amúgy is: ő jól érzi magát így, ahogy van.
(Én meg mélyen magamba néztem, és megállapítottam, hogy ez a gyerek tényleg tiszta anyja...).
Jut eszembe: sötétségünket bizonyítandó, a hétvégén szilvás gombócot csináltunk. Szilvából!
2010. szeptember 15., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
És Dóri, hogyan reagálta le? :-)
Ebéd közben megkérdeztük, hogy ízlik-e neki (mert láthatólag igen, nem fintorgott, sőt...). Azt mondta, olyan mint a mirelit. Ezt dicséretnek vettük:)
Megjegyzés küldése